Ár/szín/vonal
- Rudolf Kővári
- 2019. aug. 18.
- 3 perc olvasás
Sokfelé járok, sokféle emberrel ismerkedem meg, határainkon belül,- és kívül is. Sajnos a közhelyek közül az egyik gyakori, - mely szerint a magyaroknak nem feltétlenül a minőség számít, hanem a mennyiség-, még mindig helytálló. Sokszor elgondolkodom ezen, hogy ez vajon az előző rendszernek köszönhető - szabad piac korlátozása, minden termék ugyanaz, stb. - örökség, vagy más. Bízom benne, hogy oda vezethető vissza, mert akkor ez talán - ha lassan is - kikopik, és igény mutatkozhat a minőségre is. A tendencia szerencsére javul.
Nézzünk csak körül: egyre több a minőségi ételeket kínáló étterem, a kereskedő, és talán picit érzem a saját "piacomon" is.

Korábban, én sem láttam ezt, és mivel szerettem volna a "tortából" részesülni, minél több megrendelést kapni, alacsony áron kínáltam a szolgáltatásaimat. Ennek előnye az volt, hogy iszonyatosan nagy rutinra tettem szert a szolgáltatók világában, rengeteg esküvőt láttam, és már nemigen tud meglepetés okozni semmi, viszont hatalmas hátránya, hogy a mennyiség a minőség rovására ment... volna, ha nem vagyok ilyen hülye, mint most is: amit elvállalok, azt a legjobb minőségben akarom elvégezni, "még ha beledöglök is". Ez utóbbi majdnem be is következett. Volt, hogy egymást követő 8 hétvégén mentem esküvőre... az utolsóra úgy, hogy 40 fok feletti lázam volt. Nem lehet ész nélkül ezt csinálni. Itt a szervezetem is megálljt parancsolt, és le kellett állnom, hogy átgondoljam a jövőm.

Ekkor kezdtem el tudatosan, minél kevesebbet elvállalni, és a felszabaduló időben nyugodtan elvégezni mindent. Így jutott idő arra is, hogy sokkal jobban fejlődjek. Többet gyakoroltam, több cikket, könyvet olvastam, és elkezdtem versenyekre benevezni. Azt vettem észre, hogy sikerült picit a tempóból is visszavenni, mármint ami a munka közbeni mentalitást illeti. Nyugodtabb lettem. Ehhez kellett az is, hogy a magánéletben egy olyan társra leltem, aki békével vár itthon, és ő vezetett vissza - korábban is foglalkoztam pl. agykontrollal - arra az útra is, ahol picit a lelki békémre is odafigyeljek. Mellette van esélyem még jobb lenni. Bár sokszor mondja azt is, hogy "ez nem verseny", és igyekszem ezt valóban elfogadni, viszont szeretnék a legjobbak között lenni.
S el is érkeztem a minőséghez, amit szembeállítanék a mennyiséggel. Szeretnék az a fotográfus lenni, akinek van ideje saját magának, művészeti értékű fotókat is készíteni - nem megrendelésre -, és mint alkalmazott fotográfus, tud az lenni, akit nem a mennyiségért, és nem is az ára miatt kérnek fel, hanem mert tetszenek a munkái.
Sok ajánlatkérés érkezik hozzám, melyekből már olvasáskor látom, hogy melyek azok, amikre nagyjából felesleges válaszolnom: sablonszöveg, valamint kitűnik, hogy ezt a levelet rajtam kívül még sokan megkapták. Ez egy előző rendszerből itt maradt megszokásra utalhat: a mennyiség lesz a lényeg. Mekkora mennyiségű képet kapnak, és mennyiért - még lehet el is osztják a kettőt a válaszadók ajánlatai alapján, és az alapján kerül ki a "győztes".
Kedves leendő házasulandók, kedves családi fotózást keresők, kedves fotózkodni vágyók: ne így tegyetek, mert akkor sajnos valószínűleg csalódni fogtok, még ha nem is ismeritek el majd magatoknak utána. Nézzétek meg a kollégák munkáit, akár hívjátok fel, hívjatok fel, és beszélgessünk. A fényképészet az igazi fotográfusok számára - remélhetőleg, nem vagyok vele egyedül - nem csak egy munka, ezt nem lehet lelketlenül elvégezni. Ti nem csak egy tárgyak vagytok, tiszteljétek meg magatokat is azzal, hogy válasszatok olyan minőséget, amit szeretnétek magatoknak.
S picit keretbe foglalva a mondandóm: van, aki "gyorséttermi" minőségre vágyik az étkezése során, és van, aki szeret minőséget fogyasztani - legalább néha... legalább az esküvője napján. Az utóbbi egészségesebb, és az ilyen helyeken odafigyelnek a vendégre - nemrég jártam a Fiastyúk Udvarházban, és volt szerencsém megtapasztalni a maximálisan odafigyelő kiszolgálást, és olyan minőségű ételt elfogyasztani, ami sajnos manapság igencsak ritka. Ha jó minőségű szolgáltatótól vásároltok, nem csak a gyomor, hanem a lélek is táplálkozik.

Köszönöm, ha elolvastátok :)
Comments