Facebook helyett

Sokszor felmerült bennem, hogy írok hosszabb lélegzetvételű bejegyzéseket az oldalamra, de tapasztalatok alapján ezt az emberek nagy része nem szereti. Talán, mert már nem olvasunk annyit, vagy nincs idő erre. Egy-egy poszt 10-20 másodpercre köti le az emberek figyelmét. Volt olyan időszak, amikor 1-2 napig tettem ki hosszabb olvasnivalót, aminek hatására elkezdett fogyni az oldalt kedvelők száma.

Rájöttem, hogy ez csak az én vágyam, hogy néha kiírjam magamból az érzéseket, vagy épp leírjam a gondolataim. Így ez a blog magamnak íródik leginkább. Szeretném látni a fejlődésem, ugyanis visszatekintve azt látom, hogy az utóbbi években rengeteget változott a stílusom. A legutóbbi közvéleménykutatásom alapján van aki szerint az aktuális lelkivilágom kivetül a fotóimra, ami rossz. Ez nyilván így van, mivel ez egy művészeti ág, és az alkotó belső világa akaratlanul is megjelenik a képi világában.

Hol tartok most?

Sok év múlva nyilván azt mondom, hogy valaminek az elején. Most úgy látom, hogy a sok befektetett munka, és gyakorlás kezdi meghozni a gyümölcsét, hiszen nagyon sok pozitív visszajelzést kapok. Ez jó érzés, és tovább ösztönöz arra, hogy még jobb legyek. nagyon sok fotót nézegetek nap mint nap. Elsősorban azért, hogy tanuljak, és azokat a látottakat, amelyeket jónak tartok, beépítsem a saját képi világomba is. Jelenleg a kedvenceim közé tartozik Horen (Horváth Reni), és a "butnaturalphotography". Nagyon hasonló a hangulatuk, és a jelenlegi célom, hogy ez picit visszaköszönjön nálam is. A technikai része, ami ehhez kell, az már adott egy ideje (Canon 85mm f1.2).

Tervezek egy saját kiállítást, ami most úgy tűnik elérhető távolságba került. Idén késő ősszel Székesfehérváron lesz erre lehetőségem. Most ott tartok, hogy néhány héten belül a szervezőkkel pontosítjuk a részleteket, illetve igyekszem italálni, hogy mi legyen a téma. Lehet, hogy egy konkrét lesz, de mivel nem tudom mikor lesz legközelebb lehetőségem, inkább egy átfogó "best of" tűnik esélyesebbnek.

dds